Ruhakaland

Van egy gyönyörű húgom, akivel nagyon közeli kapcsolatban állunk egymással. Miután egy évet külföldön dolgozott és pont az esküvőnkre utazott haza, meg szerettem volna lepni valamivel. A mennyasszonyom teljesen el volt halmozva az esküvő szervezésével, más közeli nőrokon pedig nem lévén, én meg teljesen magamra maradtam.

Őrület, hogy mennyire könnyen tudok rábeszélni embereket, hogy megvegyék a motorbiciklit, amivel szemeznek, ráadásul az alkudozás során is én szoktam az utolsó szót kimondani, most meg ez az ajándék a húgomnak ennyire tönkre tett. Annyira tanácstalan voltam, hogy nincsenek rá szavak. Aztán, amennyire elveszett voltam, annyira szerencsés lettem hirtelen. Már nagyjából három hét volt az esküvőig, amikor egy unalmas délután, épp senki nem volt a kereskedésben, hívott a húgom telefonon. Mondta, hogy nem éri el Zsuzsit, a mennyasszonyomat és szeretne egyeztetni a koszorúlány ruha miatt. Mondtam, hogy oké, hallgatom. Elmondta a méreteit, én meg leírtam. Kérdezgetett még, hogy van-e már szín kiválasztva, vagy bármi, de hát én semmit nem tudtam erről, úgyhogy hamar témát is váltottunk.

Amikor befejeztük a beszélgetést, még mindig a kezemben szorongattam a cetlit, amire a méreteit írtam, és ahogy gyönyörködtem a legfrissebb árumban (aznap reggel érkezett néhány új eladósorba került használt motor) az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha én intézném neki a ruhát? Hiszen ő annyira szeret öltözködni, mindig is fontos volt számára a megjelenése. Este felvetettem az ötletet Zsuzsinak, aki rá is bólintott. Kicsit ideges volt, mert épp aznap veszett össze a varrónővel. Az eredeti terv az volt, hogy az a nő fogja megvarrni a koszorúslányok ruháit, de valami apróságon összefutott a tej és most már túl közel volt az esküvő, hogy más varrónőt keressünk. Zsuzsi pityergett is egy keveset, aztán, miközben vigasztaltam, elaludt a kezeim között.

Befektettem az ágyba és elkezdtem gondolkodni. Akkor vásárolnunk kell ruhát, nincs más választás. Am úgyis a húgomnak is ezt szerettem volna venni egyet. Most már csak azt kellett kitalálnom, hogy hogyan vegyem le ennek a terhét is a mennyasszonyomról. Az az igazság, hogy az esküvő előtt rengeteget kellett dolgoznom és bent lennem a kereskedésben, mert utána két hét szabadságot vettem ki a nászút miatt. Próbáltam minél higgadtabban átgondolni a dolgokat. Mire van szükségem? Női alkalmi ruhára. Hányra? Négyre, valószínűleg különböző méretekben. Hogy kell kinézzen? Nem tudom, Zsuzsi csak annyit szeretett volna, hogy rózsaszín legyen, de az már nem érdekli, hogy hosszú vagy rövid. Hogy tudom megvenni? Sehogy, hiszen minden nap dolgozom reggeltől estig.

Mi tagadás, én is elég rosszkedvűen aludtam el, de reggelre máris volt egy ötletcsíra az agyamban. Nem csináltam még soha ilyet, nem is voltam benne biztos, hogy létezik, de rákerestem az interneten a női alkalmi ruha kulcsszóra. És puff, máris ott volt előttem egy online ruha webshop, ami tele volt gyönyörű ruhákkal. Mielőtt elmentem munkába, csak annyit mondtam Zsuzsinak, hogy bízza csak rám a koszorúslányok dolgát.

Délután, amikor valamiért mindig kevesen járnak az üzletben, felhívtam a többi koszorúslányt is, megszereztem mindenkitől a méreteit. Az online webshopon, amit találtam, volt egy szuper mérettáblázat, szóval sikerült mindenkit meghatároznom a számok alapján, amiket megadtak és máris elkezdtem ruhákat válogatni. Elég nagy volt a választék, engem, mint férfit kicsit össze is zavart az a rengeteg ruha, de arra gondoltam, hogy pont úgy, ahogy motorbicikliből is mindenkinek megvan, hogy mi fekszik neki jobban és mi nem, az ugyanez meg kell legyenek a ruhák között is, csak kicsit utána kell gondolnom. Szerencsémre a webshopot molett lányoknak is árultak ruhákat, szóval Zsuzsi unokatestvérének is sikerült találnom egy szép darabot. Úgy csináltam, hogy kiválasztottam az összes rózsaszín ruhát, ebből kettőt elvetettem, mert rémesek voltak, aztán a többieket megnéztem nagyobb képen és megpróbáltam elképzelni, hogy melyik hogyan állna melyik koszorúslányokon. A húgomnak választottam a legszebbet.

Zsuzsinak, a rengeteg teendő és szerveznivaló között nagyjából négy nap múlva jutott eszébe, hogy még mindig nincsenek ruhák. Őrjöngve hívott fel, hogy teljesen megfeledkezett róla. Pont azelőtt ment el tőlem a futár, aki a csomagot hozta, benne a ruhákkal Sajnáltam szegényt, de azért nem mondta el neki telefonban, hogy nincs, amiért aggódjon, vártam estig. Akartam látni az arcát, ahogy megtudja a hírt, valamint ahogy meglátja a ruhákat.

Az esküvőnk csodálatosan telt. Habár én csak Zsuzsira tudtam koncentrálni, állítólag az egész násznép odáig volt a koszorúslányok ruháiért, Zsuzsi pedig mindenkinek büszkén mesélte, hogy az egész gyönyörűséget én követtem el. Nagyon nem volt, amit mondjak rá, de azért mindenkinek megemlítettem, hogy honnan rendeltem őket. Kicsit sajnáltam, hogy a húgom meglepetése végül is ilyen kiterjesztett meglepetés lett, hiszen nem csak ő kapott ruhát, úgyhogy még néhány nappal az esküvő előtt rendeltem neki egy másikat is, egy gyönyörű feketét. A templomi ceremónia és a fotózás után fel vette azt is. Hihetetlen szép volt. Én voltam a legbüszkébb férj és báty.